Sziasztok ! Ismét nem jött össze az 5 megjegyzés, de sebaj, hoztam új részt, és nagyon jól esne minél több megjegyzés. : ) Jó olvasást ! Puszii :* most csak ennyire telt, mert rendet kell csinálni a szobámba :D de majd este lehet hogy irok még :)

8.- Újra otthon

Reggel 8-kor keltünk, készülődni kezdtünk és megreggeliztünk. Fél 10-kor sikeresen el is indultunk. Nehéz volt  elhagyni a helyet, mert itt vannak a barátaim, a strand, amihez sok jó emlék fűződik, a mamáék, és a szobánk, amit a legjobban szeretek a házban. Már fél úton voltunk, amikor megszólal a telefonom. Mama volt az, igen van telefonja és tudja is használni:

- Szia Kincsem! Itt hagytátok a kiskutyádat! - mondta kicsit megijedt hangon, de mosolyogva.
- Az nem lehet! Jól emlékszem, amikor betettem a hordozókosárba. De mindjárt megnézem.- válaszoltam teljesen nyugodt hangon.
- Jajj édesem ! Akkor milyen kutya van itt a lábam alatt? Ne hozd rám a szívbajt, ez a te koromfekete kutyád!
- Istenem! Anya, apa! Otthagytuk Lizát a mamánál! Pedig esküdni mernék, hogy bent volt, mielőtt elindultunk. Vissza kell mennünk érte ! - mondtam kétségbe esetten.

Egy kis idő után végülis visszafordultunk. 11-re odaértünk. Beraktam Lizát a kocsiba és ismét elindultunk. Valamikor dél után hazaérkeztünk. Mire mindent bepakoltunk és elrendeztünk a házba, majdnem kilyukadt a gyomrom. Amikor végre elkészült az ebéd, olyan gyorsan és sokat ettem, mintha életembe most ennék először. Az asztalnál mindenki engem bámult, de nem érdekelt, mert éhes voltam. Amikor végeztünk, fölmentünk az emeletre és kifeküdtünk az ágyra. Ez a mai programunk, a pihenés. Annyira ellustultunk mostanába, ki kéne találni valamit.

- Hallod, mi lenne, ha esténként elmennénk egyet futni? Nem akarok víziló lenni, és
gondolom te se?! - mondtam röhögve Lillának.
- Ez amúgy nem egy rossz ötlet, még a végén lötyögni fog rólam a háj, úgy nem illenék Zaynhez, és nem fogunk összejönni! - mondta viccesen és 'elszomorodott'.
- Hülye vagy!