3.- A meglepetés

Sikerült! Nem aludtam el, végre nyugodtan készülődhetek a sulira. Ma vásárolni megyek, veszek magamnak egy elegáns ruhát ballagásra. Sikeresen beértem 7:45-kor az osztályba. Már két napja nem szólunk egymáshoz Barbival, lehet hogy átülök valaki más mellé.
Van egy srác, Balázsnak hívják, a legjobb pasi a suliba. Mostanában sokat beszélgettünk. Szünetbe odajön hozzám:

- Szia Anita! Szeretnék mondani valamit! Nem hiszem hogy örülni fogsz neki. - mondta szomorú hangon.
- Szia! Mondjad csak, mostanában rossz napjaim vannak, túl fogom élni! - mondtam neki kicsit mosolyogva.
- Hát az van, hogy tegnap összejöttem Biankával. És tudja, hogy sokat beszéltünk ebben a pár napban, és 'megtiltotta', hogy beszéljek, találkozzak veled. Sajnálom!

Egyszerűen lefagytam. Nem hiszem el. Miért a csaj mondja meg, hogy mit csináljon a barátja? Hát szerintem bizalom nélkül nincs kapcsolat. De ők tudják.
Mire észhez tértem, Balázs már a padjában ült, és nem tudtam neki válaszolni. Jobb is így, úgyse tudtam volna mit mondani. Mi jöhet még? Egyre rosszabb napjaim vannak. Mondjuk azt már megtanultam, hogy fiú után nem szabad futni, annyit nem ér meg. Amikor ezt végig gondoltam, nem is voltam olyan rossz állapotban, sőt, nem is nagyon érdekelt már.

Ma csak 4 órám volt, ezért hamar végeztem. Siettem haza, hogy legyen időm vásárolni. Út közben rezegni kezd a telefonom:
"Siess haza!"
Anya küldte, ami furcsa, nem gondoltam volna, hogy tud SMS-t írni. Na mind1, ezek után már szinte rohantam az utcán. Beléptem, anyáék éppen ebédeltek.

- Menj csak fel a szobádba! - mondta apa nagy mosollyal az arcán.

Fölszaladtam a lépcsőn, benyitottam a szobámba és egy fekete szőrű labrador kölyök ugrált az ágyamon. Úristen! Kaptam egy kiskutyust, el is neveztem Lizának, igaz nem tudtam, hogy fiú vagy lány, de nem érdekelt, mert mindig is Liza volt a képzeletbeli kutyám neve. :D Egyből megnyalta a kezemet, percek alatt a szívemhez nőtt. Na de menni kell vásárolni. A fürdőbe mentem, megigazítottam magam, fölkaptam a táskámat és indultam is.

Liza:

Sokáig tartott, ameddig megtaláltam a legmegfelelőbb ruhát holnapra, végig jártam jó pár üzletet, de végül meglett. Egy pánt nélküli egybe részes fekete szoknya, benne pink csíkok. Szerintem nagyon gyönyörű, mindig szerettem kilógni a sorból, szerintem most sem lesz másképp.

Ruhám:

 Haza értem, és még minimum egy fél órát nézegettem magam a tükörbe. Nem is volt olyan rossz ez a mai nap, leszámítva azt a részt, amikor Balázs lepattintott. Amikor hajlandó voltam levetkőzni, felnéztem twitterre. Valami érdekeset vettem észre. Felálltam és sikítozni kezdtem. Úristen! Úristen! Úristen...