Sziasztok! Meglett az 5 megjegyzés, itt is a következő rész ! ;)

14.- Nem várt baleset



Lilla ott ült a kanapén és Zayn társaságát élvezte.


- Mit keresel te itt? - kérdeztem tőle meglepett arckifejezéssel.
- Amikor elmentél, követtelek, a kocsit kicsit nehéz volt nem elveszíteni, de végül ide jutottam el.


Erre csak egy értelmetlen fejjel tudtam válaszolni.


- És veletek mivan? Smároltatok? Vagy talán már baba is lesz? - kérdezte Louis, miközben Harry-t és engem nézett.
- Louis! Bírjál már magaddal! - kiáltott rá Harry.
- Jólvan na! Csak kiváncsi vagyok!
- Igen, engem is érdekelne. - szólt közbe Liam. - annyira illetek egymáshoz. Jobb lányt nem is találhattál volna magadnak. 


Ennél a mondatnál nagyon elpirulhattam. Nem tudtam mit reagálni, ezért inkább tereltem a témát.


- És mi van Zayn és Lilla közt? - mindketten olyan vörösek lettek, mint a paradicsom. - Jó jó nem kell elmondani.
- Nincs kedvetek elmenni egyet vacsorázni? - kérdezte Niall és már vette is a kabátját.
- De! - válaszolta rá egyszerre mindenki.


Gyalog mentünk vissza Pestre. Mi mentünk Harryvel leghátul. Már ő sem volt félénk, megfogta a kezemet és úgy sétáltunk. Louis csinált rólunk pár képet, de nem lenne előnyös, ha fölkerülne valamilyen oldalra. Nagy ügyet csinálnának belőle a rajongók, pedig még nem is vagyunk együtt. Amikor beértünk a városba sokan felismerték a fiúkat és jöttek autogramot kérni, persze angolul. Két 17 év körüli lány szintén aláírást kértek a fiúktól, azután láttam, hogy az egyik felém közeledik. Utánna nagy fájdalmat éreztem az arcomon és összeestem.
Amikor újra magamhoz tértem, már egy ágyban feküdtem, iszonyatosan fájt a fejem és csak annyit láttam, hogy Harry ül mellettem egy széken és alszik. Minden erőmet összeszedtem és beszélni próbáltam.


- Hol vagyok? Harry, ébredj!
- Felébredtél? Ittvagy a mi szobánkba egy szállodába. Az a szőke hajú lány megpofozott és elájultál. Egyből ide hoztunk föl, és fél órája itt fekszel. Hogy érzed magad? Jobban vagy?
- Igen, jobban, csak a fejem fáj. Miért pofoztak föl?
- Annyit mondott, hogy ' Harry, te az enyém vagy ' és közeledett felém, de ellöktem és veled foglalkoztam, még pár percig ott rontotta a levegőt aztán elment. Mi meg elhoztunk ide, a többiek kint vannak a nappaliban.
- Az úgy igen. Köszönöm hogy segítettetek.
- Ne köszönd! Lilla fölhívta a rokonaidat, hogy ma este itt alszol, őt viszont nem engedték, hogy maradjon, ezért elment. Kérsz valamit inni?
- Nem kérek, köszi. Kicsit még pihennék, ha nem baj ?!
- Nem, dehogy, pihend ki magad.

* Harry szemszöge *

Amikor láttam, hogy visszafekszik, kijöttem a szobából, egyenesen a nappaliba és közöltem a fiúkkal, hogy minden rendben van. 
- Ez mind szép és jó, örülök, hogy nem történt komolyabb baja, de most már eszünk valamit? - kérdezte Niall ideges hangon.
- Tele van a hűtő, szolgáld ki magad! - mondta neki Zayn. - én viszont nem bírok enni, megyek és lefekszem.
- Én meg érzelmes filmet fogok nézni, és viszek magammal egy tonna zsebkendőt! - mondta Louis és elindult a szobába. Pár másodperc múlva ismét kisétált. - Nem tudjátok hol vannak a zsepik?
- Louis. Inkább gyere te is enni valamit. - kiabált ki a konyhából Niall.


Bementem a szobámba, elő vettem a laptopom és fölnéztem twitterre. Ismét rengetegen követtek be, már túl léptem a 3 millió követőt. De ugye nem gondolják azt az emberek, hogy mindenkit vissza is fogok követni? Azon gondolkoztam, hogy az a lány, aki megütötte Anitát, nem fogja beérni ennyivel, ha már addig eljutott, hogy megüssön valakit, csak azért, mert velem van, akkor biztos, hogy nem hagyja annyiba, ha megint meglátja. Erről az a véleményem, hogy aki bántja azt, aki nekem fontos, akkor nem is szeret engem igazán, mert ha szeretne, akkor nem bántaná azokat, akik nekem többet érnek mindennél. Nem volt még olyan barátnőm, akit nem fenyegettek volna meg, vagy nem írtak volna neki gyűlölködő üzeneteket. Szerintem az ilyen ember nem igazi rajongó. És ezt ki is fogom írni twitterre, hátha az a szőke csaj is olvassa és kicsit észhez tér. Mivel Anita az én szobámba feküdt, nem nagyon hangoskodhattam, mert nem akartam, hogy felébredjen. Halkan kiosontam és elmentem fürdeni. Amikor visszaértem, láttam, hogy ébren van és a laptopomat nézegeti.


- Kéred? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Nem, csak nézegetem milyen szép fekete. Persze, hogy kérem! - válaszolta és megpróbált nevetni. 


Odaadtam neki és befeküdtem mellé az ágyba. Nagyon kimerültem ma, a koncert, meg ez a verekedés nagyon kifárasztott, ezért egyből elaludtam.